Valentin nap, te édes!

Olvasom az egyik ismert hetilapban, hogy felgyorsult világunkban az érzelmek tempója nem tud alkalmazkodni ehhez a gyorsasághoz, pedig a szerelem lassú időben születik. 

Ha belegondolunk ma minden azt közvetíti felénk, hogy nincs idő semmire, minden területen a legfontosabb a gyorsaság. Ha bármit szeretnénk, azt szinte azonnal megkaphatjuk. Csak egy gombnyomás, és kész. Sokan úgy gondolják, az érzelmek is így kell működjenek, pedig a szerelemhez idő kell,  nem megy gombnyomásra. Nem jön automatikusan az érzés, ki kell várni, meg kell tapasztalni, meg kell élni az érzelmeinket. Fel kell ismerni, hogy amit érzek, az micsoda: szerelem, vagy valami más? Ebben a nagy sietségben pont a lényeg vész el: az egymást lépésről lépésre megismerés, a torkomban dobog a szívem, a liftezik a gyomrom, ha rá gondolok érzése, a vágyakozás, hogy a másikat láthassam. 

Pont ezért gondolom, hogy bár lehet szeretni, utálni vagy hülyeségnek tartani, de a Valentin nap segít egy pillanatra megállni, s ha csak egy napra is, de segít tudatosan megélni az érzelmeinket. Segít, hogy az érzelmek megszülessenek, erősödjenek, tovább hömpölyögjenek, ki, milyen fázisban tart aktuális kapcsolatában. 

Sokan huhognak, hogy ez az egész "valentinnaposdi" egy nagy marhaság, mert milyen dolog az, hogy kispécizünk egy napot, amikor majd kötelezően jó érzelmesek leszünk, de mi van a többi 364 nappal? Ráadásul Ámerikából importáltuk, de minek, itt van nekünk Szent Bálint napja. 

Nem látom be, miért olyan érdekes az, hogy milyen névvel illetjük a szerelem napját? Ez csak helyrajzi kérdés. Hívhatjuk Valentin napnak, vagy Bálint napnak, ünnepelhetünk vallási és nem vallási okokból, de ha nincs kivel ünnepelni, megette a fene az egészet! 

Kövezzetek meg, de én egyáltalán nem utálom a Valentin napot! Szeretek nő lenni, annak minden vonzatával: szeretem, ha előreengednek az ajtónál, ha felsegítik a kabátomat, ha kinyitják nekem az autó ajtaját, virágot kapok, és érzem, hogy nőként tekintenek rám. Szóval elismerem, amolyan régimódi gondolkodás ez, de szerintem időtálló. Persze belefér a nőiségem megélésébe az is, ha időnként falat festek, vagy zárat szerelek, vagy az autószerelővel egyeztetek. Nem ettől nem lesz nő valaki, hanem attól, ha nincs mellette egy olyan társ, aki minden körülmények között a nőt akarja látni benne.

És ez a lényeg! Mindenki találja meg a lelki társát, a másik felét, hiszen "ha nincs szeretet, az élet sem igazán élhető!" <3