Ők is csak emberek 
Miért olyan nehéz elfogadni a másikat?

Kifordult a világ a 4 sarkából! Egyre több dolog kapcsán ezt érzem, de ahogyan a nemi identitáshoz viszonyulunk, az végképp elképesztő. Soha nem értettem, miért kell embereket bántani, pocskondiázni azért, mert más, mint mi, nem úgy gondolkodik, mint mi, kék a szeme, vagy egyszerűen csak nincs rajta sapka, mint nyuszikán. 

A napokban ismét szembe jött velem egy neves havilap cikke és címlapfotója, mely számomra érthetetlen módon felkavarta az állóvizet. A címlapon szereplő fiatal, magyar színésznő ki mert állni a nyilvánosság elé azzal, hogy transznemű. Az újság közösségi oldalán kiposztolt cikk alatt olyan minősíthetetlen véleményeket olvastam, hogy gyomorforgató. Miért? Miért kell így? 

Véleményt nyilvánítani lehet, persze, de nem mindegy hogyan. Szeretni kell önmagunkat ahhoz, hogy másokat is szeretni tudjunk. Ha nem vagyunk tisztában önmagunkkal, másokban keressük a hibát. "A kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok egyik legfontosabb részeleme egymás kölcsönös tisztelete és elfogadása." (Csernus Imre) S pont ez a tisztelet hiányzik a közösségi médiák hozzászólásaiból. 

Ma már egyre többen merik felvállalni másságukat, mely számukra is egy kereszt. Cipelik évekig iszonyú nehéz súlyát, s amikor bátran felvállalják önmagukat, nem magamutogatásból, mint sokan gondolják, hanem mert végre tisztába jönnek önmagukkal, amikor végre elég önbizalomra tesznek szert ahhoz, hogy saját útjukat merjék járni, akkor jönnek valakik, akik bicskanyitogató módon a földbe döngölik őket. Pedig ők is csak emberek, mint mi, apával, anyával, lélekkel, legfeljebb bejártak egy nehéz utat, nem úgy, mint mi. 

Mindenki megérdemli, hogy olyan élete legyen, amilyet szeretne, és azzal, akit szeret. Hogy az történetesen nő, vagy férfi teljesen mindegy. 

A mai modern társadalom elítéli őket, pedig a természeti népeknél az ilyen identitású emberek kitüntetett pozíciót foglalnak el, ők képviselik ugyanis a harmadik nemet. Vagy gondoljunk a keresztény európai hódítók megérkezése előtti Észak-Amerikára, ahol az őslakos indiánok 5 nemet különböztettek meg: nők, férfiak, kétlelkű nők, kétlelkű férfiak, transzneműek. Azok, akik férfias és nőies jegyeket egyszerre hordoztak magukon, áldottak voltak a törzs szerint, hiszen mindkét oldalról megismerhették a dolgokat. (forrás: www.lemon.hu) Miközben a természeti népek elfogadták és elfogadják a nemi sokféleséget, a fejlett társadalmak mind a mai napig nem tudják lazábban venni, a helyén kezelni ezt. 

Pedig meg kellene tanulnunk elfogadni a másik embert, mint Bridget Jonest úgy, ahogy van! Mert nem mindig minden egyértelműen fekete vagy fehér, lehet, hogy néha szürke, vagy kicsit bézs, de akkor is szerethető. Az elfogadás bensőnkből fakad, de ha nem jön magától, lehet dolgozni rajta tudatosan, odafigyeléssel, önbizalom építéssel. 

Hiszen mindenki értékes valamiért, csak meg kell találni ezt az értéket. Ha képesek vagyunk erre, magunknak is sokkal könnyebb életünk lesz, mert meglátjuk a fától az erdőt, észrevesszük a mókusokat és az őzeket, elfogadjuk, hogy vannak medvék és farkasok, és még ott van nyuszika is, akin hol van sapka, hol nincs. 

Ö is csak más egy kicsit, nem?