Elvesztett kilóim története 1. Hogyan fogytam le pajzsmirigy alulműködésem ellenére

Tulajdonképpen 10 éve tudom, hogy a pajzsmirigyem alulműködik, de különösebben nem izgattam rajta magam, mert az orvosok sem. Jártam évente ellenőrzésre, s mivel a TSH értéke a referencia érték felső határa felett volt valamennyivel, és évről évre nagyjából ugyanaz volt, gondoltam jó ez így. Pedig hát nem! Ha korábban kiokosodtam volna a témában, valószínűleg sok dolog másképpen alakult volna, és nem lenne most ennyi ételallergiám sem.

Való igaz, szabályosan rettegtem pajzsmirigy hormont szedni. Attól féltem, hogy a gyerekkorom óta fennálló fülzúgásomra rossz hatással lenne, és nem akartam magamnak újabb nyomorúságot. Ám ha évekkel ezelőtt egy orvos elmagyarázta volna, hogy azért kell gyógyszert szedni, mert ha egyszer elkezd a pajzsmirigy hormon termelése csökkenni, onnantól kezdve soha többet nem fog megfelelő mennyiségű hormon termelődni, nincs semmi, ami ezt a folyamatot visszafordíthatná, és a hormon pótlása nélkül végül a pajzsmirigy kimerül, leáll. 

Biztos vagyok benne, hogy minden tiltakozásom ellenére, józan paraszti ésszel nyilván beláttam volna, hogy nincs mese, gyógyszert kell szedni, ha valaki vette volna a fáradtságot és nem belefásulva az orvosi létbe, csak bólint a hülyeségemre. Mert ez belátom hülyeség volt. Még sem hibáztatom magam, mert egyrészt nem vagyok orvos, honnan kellett volna tudnom, másrészt az embernek vannak olyan félelmei, amelyek túlmutatnak saját magán.

Az elmúlt bő 5 évben aztán nagyon kis alattomosan elkezdtek felpakolódni rám a kilók. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ennyi kg vagyok, aztán fél év múlva, a fene egye meg, megint pár kg-val több, míg végül ott álltam 75-76 kg-san a magam 158 centis magasságával. Az i-re a pontot  egy tavaly május 1-i családi kiránduláson készült fotóm tette fel: teljesen megrökönyödtem. Ez a hordó, elefánt lábakkal én lennék? Jézusom! (Bocs, de vagyok annyira hiú, hogy nem mutatom meg ezt a fotót). Mert persze hogy láttam, hogy egyre terebélyesebb vagyok, egyre nagyobb a pocakom, de felülről nézve magamat, nem volt annyira szörnyű. Na de a képen, szemből!? 

Éreztem, hogy sürgősen lépnem kell, mert a külső adottságaim mellett egyre többször fájdogált a hasam, gondoltam az emésztésem sem tökéletes, pedig akkor már évek óta nem ettem fehér cukrot, és nem ittam tejet sem. Lisztet persze használtam.

Most biztosan arra gondoltok, miért nem mentem gasztroenterológushoz? Őszintén szólva nem is gondoltam rá eleinte, és biztos voltam abban, hogy nem szeretnék gyomortükrözést sem. Először táplálkozás tanácsadáson jártam, ahol elsősorban a glutén elhagyását javasolták a pajzsmirigyem érdekében, s mivel a glutén elhagyása nem jár semmiféle egészségügyi kockázattal, a nem gluténérzékenyek is élhetnek teljes életet glutén nélkül, így ezt a lehetőséget választottam.

A gluténmentes étrendtől beindult szép lassan a fogyás, de elég kín-keservesen. Azzal biztattam magam, hogy nem baj, így jobban járok, valószínűleg nem lesz jojo effektusom, amit egyszer leadok, az lent is marad. Nem kezdtem el beláthatatlan célokat kitűzni magam elé, mert rájöttem, azzal csak azt érem el, hogy sosincs sikerélményem. Nem mondom, hogy nem jutott eszembe, milyen jó lenne már holnap mondjuk 55 kg-sként, karcsún ébredni, de próbáltam a realitás talaján maradni. Azt mondtam, hogy ha belátható időn belül 5 kg-t fogyok és elérem a 70 kg-t, már megérte. Nyár végére lecuppant 3-4 kg, már attól boldog voltam, hogy fürdőruhában sokkal jobban éreztem magam a Balatonon. S amikor ősszel végre 70 kg lettem, madarat lehetett volna fogatni velem. A gluténmentességnek volt még egy csodás jótékony hatása: az eddig szinte észre sem vett ödémásodás megszűnt, egyszer csak azt vettem észre, hogy milyen szép karcsú lett a lábszáram. Hurrá!

Azt nem mondtam eddig, hogy nem csak alulműködik a pajzsmirigyem, de egy szép nagy göböt is sikerült növesztenem az évek során a bal lebenybe. Hogy ez egyáltalán kiderült, hogy egyáltalán elküldtek ultrahangra, csak a véletlen műve volt, amit nem szeretnék itt megosztani. De ha nem történik az, ami, akkor lehet, még mindig nem tudok róla... Mivel a 2,5 cm-es mérete elég közel van ahhoz a lélektani 3 cm-es határhoz, ami után nyomja a nyelőcsövet, és műteni kell, kezdtem utánajárni a dolognak, van-e olyan módszer, amivel egy esetleges műtétet elkerülhetek. Így akadtam rá a talpreflexológiára, amivel azóta is kezeljük a pajzsmirigyemet, eddig annyit sikerült elérni vele, hogy a göb növekedése megállt, talán visszafordítható a folyamat. Mindemellett persze jótékony hatással van az egész szervezetemre.

S hogy miket ettem? Nyáron nagyon sok salátát, grillezett csirkemellet, halat, zöldség krémleveseket, magamnak sütöttem gluténmentes zsemléket, melyet zöldségkrémekkel ettem. Fontos volt, hogy a napi 160 gr szénhidrátot bevigyem, mert a pajzsmirigynek nem tesz jót ennél kevesebb mennyiség, másrészt hosszútávon tarthatatlan a szénhidrát megvonás, utána falásrohamok törnek az emberre. Szóval nagyon nem jó. A táplálkozás tanácsadáson javasoltak napi 2-3 tojást megenni a normális epe működés elősegítésének érdekében, de valahogy úgy éreztem, ez nem jó nekem, túl sok, így csak akkor ettem, amikor megkívántam. Aztán itt vannak a gyümölcsök, amit elvileg büntetlenül ehetünk, de sajnos csak elvileg. Ha a vércukor szintedre is figyelni akarsz, akkor figyelembe kell venni, hogy a legtöbbjüknek nagyon magas a gyümölcscukor tartalma, így nem ajánlott naponta enni.

A legnehezebb a karácsony körüli időszak volt. Megértetni a távolabbi családdal, hogy köszönöm nem, nem kérek bejglit, mézes sütit, majonézes krumplit, felért egy hadjárattal. 

Végül mivel nem vagyok aszkéta, és nem az volt a célom, hogy keservesen nyomorultul érezzem magam, miközben körülöttem mindenki vidáman eszeget minden földi jót, annyi engedményt tettem, hogy vettem gluténmentes Marlenkát, és minden nap csipegettem belőle. Persze elengedhetetlen volt, hogy ne egyek kicsit nagyobb adagokat, így végül a karácsonyi szezont plusz 1 kg-val zártam. Hát mit mondjak, nem esett jól! Úgy éreztem, nem vittem semmit túlzásba, és milyen kegyetlen dolog ez, hogy ha csak egy is kicsit elengedem magam, akkor már is visszahízom, amit leadtam. 

Hogy végül hogyan folytattam az életmódváltásomat, és mi vitt közelebb a gyorsabb fogyáshoz azt legközelebb mesélem el.