Arcmaszk gyártás házilag

A karantén első hete után tudtam csak valamelyest felocsúdni, hogy mi is történik most velünk. Eleinte kicsit féltem, pánikoltam, aggódtam, majd végül a 2. hétre belerázódtam. Mondhatnám rengeteg időm lett, de ez koránt sincs így. Meglepő, de a szokásos napi teendők mellett úgy elmegy a nap, mint még soha! Fogalmam sincs, hogy csinálom?! 

Ezekben a napokban a legnagyobb dilemmám, hogy mit főzzek, van-e hozzá itthon minden, bevettük-e mindannyian a vitamin adagunkat, kimostam-e az aktuálisan hordott bevásárlós maszkunkat? Mert igen, a múlt héten nekiálltam arcmaszkot varrni magunknak, mivel vagy nem lehet kapni, vagy amit lehet, azt csak limitált darabszámban, vagy iszonyat drágán, pedig elvileg egy használat után el kell(ene) dobni. 

Persze tudom, megoszlanak a vélemények a védelmi szerepéről, a legtöbb helyen azt olvastam, hogy nagyjából semmit sem ér, de én végül arra a következtetésre jutottam, hogy már akkor is jól járok, ha csak egy picit is megvéd a vírus okozta veszélytől, vagy én védek meg vele másokat. Ha pedig elhiszem, hogy az egyszerű orvosi maszk védelmet nyújt, akkor a pszichém megnyugszik, erős marad az immunrendszerem és megvéd a koronavírustól. Placebo? Tök mindegy, csak működjön!

Szóval nézegettem varrós videókat, többféle fazont készítettem, majd bevetettük őket az aktuális heti bevásárlásnál. Az egyik fajta teljesen felfekszik, tök szuper meg minden, csak nem lehet benne beszélni, mert akkor lecsúszik. Akkor meg minek, ugye? A másik fazon a mindenhol kapható papír orvosi maszk másolata, de a puha anyag a papírral szemben nem merev, így gyakorlatilag a behajtások a számban kötnek ki és megfulladok. Biztos lehetne variálni rajta, hogy ez ne történjen meg, de én inkább egy harmadikra szavaztam.  Ez pedig telitalálat! Kényelmes, beszélni is lehet benne, és még a levegő is áramlik. Egy dolgot viszont még ez a maszk sem tud kiküszöbölni: a bepárásodást.

Nem tudom, más szemüvegesek hogy vannak vele, de külön öröm, hogy a szemüveg a maszk viselése során bepárásodik. A bevásárlást ugye javasolt  minél gyorsabban végrehajtani, de a párától nem látom sem a listámat, sem azt, hogy pontosan melyik pultnál vagyok. A korábbi számban landoló maszkkal az arcomon pedig még normálisan levegőt sem kapok, miközben szinte futva közlekedek egyik polctól a másikig. Mert hogy szabálykövető vagyok, és úgy cselekszem, ahogy a nagyok javasolják... 

Térjünk rá az anyagokra. Mivel karanténban vagyunk, sőt, most már kijárási korlátozva, honnan is tudtam volna máshonnan anyagot szerezni, mint a "rongyos zsákomból". Évek óta nem vettem elő, volt is min csodálkozni. Mert milyen maradék anyagaim vannak? Vagy a jó öreg kockás abrosz, vagy kutyusos, napocskás, kiskacsás gyerekmintásak. Amikor elkészítettem az első prototípust piros kockás alapon, maci mintás anyagból, férjem roppant mód  örült, hogy milyen férfias darabot kapott, de megnyugtattam, hogy ez egy kimondottan férfias kék maci, s mivel az enyém is ugyanebből az anyagból készült, legalább könnyebben megismerjük egymást az Auchanban. Most jövök rá, hogy akkor az én maszkom meg túl férfias?  Végül is mindegy, mert a használat során rájöttünk, hogy ez a fazon bizony lecsúszós típus, így másnap újabb fajtával próbálkoztam. 

Második körben másik anyagokhoz kellett nyúlni, mivel a macisakat elherdáltam. Pasiknak jött a kék kockás abrosz, mondhatnám az került terítékre, mivel ez az egyetlen olyan anyag, amelyik valamelyest férfiasnak mondható. A családom szerint kb. olyan, mintha egy konyharuhát tekertek volna a szájuk elé, de hát a jelenlegi ínséges időkben ez legyen a legkevesebb gondunk, a lényeg, hogy jó és kényelmes az új fazon. Mert végre megtaláltuk az IGAZIT! Ami a maszk anyagát illeti én sem jártam sokkal jobban: nekem a kiskacsás, napocskás meg kislabdás minta jutott,  de most hogy írok róla és a fotómat nézem, rá kell jönnöm, hogy tulajdonképpen tök aranyos.

Amúgy még mindig nincs elég szájmaszkunk, mert kell legalább fejenként kettő, hogy váltani lehessen, mosás után száradni tudjon. Most már jó a fazon, tűrhető az anyag, de kifogyott az itthoni kalapgumi készlet. Soha nem gondoltam volna, hogy az évek óta a varrós dobozomban kallódó kalapgumira ekkora kereslet lesz, de mint látjuk, az élet írja a forgatókönyvet.

A tömeges maszk gyártás miatt nagyjából kanosszát szörföltem az interneten,  hogy beszerezzek pár méter kalapgumit, ami szinte mindenhol hiánycikk. Az egyik webshopban elvileg meg tudtam rendelni, de csak elvileg, mert még még 2 nap után sem igazolták vissza, hogy tényleg megvásárolhatom ezt az értékes árucikket. Hogy mikor ér ide, s hogy valóban ideér-e ez a hőn áhított gumipertli, az még a jövő zenéje.

Addig is varrom az újabb darabokat, de már az utolsó méter mezei gatyagumit használom fel hozzá. Jónak végül is jó, csak nagyjából letépi a fülem a fejemről, a szemüvegem meg leesik tőle a fülemről. De mint mondtam, ínséges időkben az ember alkalmazkodik, és reménykedik, hogy egyszer csak ideér az a kalapgumi. Hát nem?