Karafiáth Orsolya író, költő, fordító, publicista 

Szirén c. könyved kapcsán sokan az alkoholizmusról kérdeztek, hogy magát a betegséget hogyan élted meg, de engem az érdekel jobban, hogyan lehet nőnek maradni ebben az állapotban? Lehet egyáltalán?

Általánosságban nehéz erről beszélni, csak a magam tapasztalatait tudom megosztani. Furcsa módon azt vettem észre, hogy az alkohol az első időben (és ez alatt értek éveket) még jót is tehet. Hiszen oldja a gátlásokat, felszabadít, és ez addig, míg csak annyit tesz, hogy szebbnek, vonzóbbnak érezzük magunkat, sokat hozzátehet a megjelenésünkhöz. Én például soha nem éreztem magam olyan csábítónak, mint mikor megittam egy-két pohárral. Belülről izzott a tekintetem, bátran mertem erőteljes gesztusokat tenni, és ez valóban vonzotta az udvarlókat. Később jött a palástolás időszaka. Mikor a másnaposság tüneteit, a kissé duzzadt arcot, a beszűkölő szemeket extra sminkkel lehet csak palástolni - ideig óráig. Néha szörnyülködve nézem a régi képeket: alig voltam harminc, és fel volt duzzadva az arcom! Sajnos egy ponton túl a betegség legyőzi a hiúságot is... És a nőknél ez különösen így van. Én rögtön észreveszem egy nőn, ha alkoholbeteg. Kis megpattant ereket, a furcsa ereszkedését a bőrnek... És más a hízás is. Meg aztán a mindig mámoros ember ha nem figyel nagyon - és sajnos egy ponton túl nehéz figyelni - kicsit büdös is. Mert az iszogatás együtt jár cigizéssel, magának a piának is jellegzetes szaga van. Sokat kell foltozgatni a külsőt, és nem mindig sikerül. Csak sajnos szörnyű a folyamat: én is láttam magamon a romlás apró figyelmeztető jeleit, de ez nem az egészség és a gyógyulás, hanem a még több ivás, a felejtés, elfedés útjára vitt. Holott ez a fajta felejtés csak annyi, mint duzzadt arcra az extra alapozó...

Mitől nő, egy nő szerinted?

Sablonos lehet a válaszom, de elsődlegesen ez tényleg a kisugárzás kérdése. És a kisugárzás megmagyarázhatatlan dolog, bár ahogy telnek az évek, egyre több komponensét értem már. Első szerintem az ápoltság, a jó illat, amit akkor is érezni, ha közvetlen nem érezzük... Az öltözködés is fontos, egyszerűen átjön, ha valaki szereti viselni, ami rajta van, ha egységet alkot a ruhájával, ékszereivel. És a többi a tekintetben van. És tényleg mindenki maga felelős, mennyi érzés, mennyi játék, mennyi báj és mennyi mélység kerül a tekintetébe...

Mikor érzed legjobban magad nőként?

Mikor magammal dolgozom. Furán hangzik, de akkor érzem magam a legszebbnek és legteljesebbnek, amikor szép ruhában, sminkben műsort vezetek, vagy olyan emberekkel beszélgetek, akiktől tanulok, vagy együtt küzdünk valamilyen projektért. Ilyenkor a külsőnek másodlagosnak kellene lennie, de nem tehetek róla, nekem nagyon fontos... Főleg, hogy magamat is használom. És nem a szépségemet - sosem voltam különösen, a klasszikus értelemben szép - hanem a a testemet és az arcomat, amikkel próbálok érzéseket, hangulatokat közvetíteni.

Vannak-e manapság félelmeid?

Mindig irigyeltem - és ez nem múlik, sőt egyre jobban gyötör - a természetes embereket. Akik úgy jók és gyönyörűek ahogy vannak. És itt sem a magazin ideálokról beszélek. De nagyon tetszik, ha valaki sportos és erőteljes, rugalmas, egy egészséges test látványa nagy öröm nekem - ezért imádom a táncot is nézni például. A dús haj, a szép bőr! A mozgás, a mosoly és a mozdulatok összhangja! Magamon mindig azt látom, hogy minden napi küzdelem, hogy összekapjam magam, sajnos nem vagyok az a típus, aki felkel, és csupa báj. És ez le tud törni, és depresszióba zuhanok, nem bírok emberek közé menni, mert sokkol, hogy elég jól renováltam-e aznapra az estére újra leomló homlokzatot...

Mikor és miért lettél vegetáriánus?

17 éves korom óta nem eszem húst, és eleinte nagyon szigorú voltam, még a tejtermék és a tojás se fért bele. Ezt hét évig bírtam, akkoriban, a kilencvenes évek elején ez nem volt könnyű menet... A gimiben mindenki rajtam nevetett, az alattam járóktól ballagásra egy nagy csokor répát kaptam a zöldjével együtt... Ma már eszem halat is, de húst már nem fogok soha. Alapvetően az állatok szeretete miatt kezdtem el, és ma is azt érzem, soha nem tudnék egy olyan okos szép állatot megenni mint mondjuk egy őz... És amúgy remélem, a testemnek is jót tesz ez a családomban sok volt a szív és érrendszeri megbetegedés, talán ez az étrend segít kicsit...

Honnan jön ez a paróka imádatod?

Sosem volt olyan hajam, amilyet szerettem volna. Így aztán mikor egyszer a barátnőm nekem adta a saját kiszuperált póthaját, kinyílt előttem a világ. És innentől. Mivel én mindenben mániákus vagyok - nem volt megállás. És ma is sokkal kényelmesebb felcsapni valamit a fejemre, mint órákig szórakozni a semmi hajammal ... de ugyanígy imádom a fejdíszeket, csatokat, kalapokat is, mindig kell legyen valami a fejemen, különben meztelennek érzem magam.

Mi a legkorábbi sminkeléssel kapcsolatos emléked?

Kisgyerekként persze próbálgattam a mama rúzsait, Misztik rúzs, az egész arcom piros és pink lett, le sem lehetett robbantani. Aztán én hippi voltam, smink nem volt elképzelhető, egészen 22 éves koromig nem sminkeltem, sőt, kinevettük a lányokat az egyetemen is. Aztán az akkori barátom lelépett egy lánnyal, akit mi különösen utáltunk, az agyonsminkelt, mindig csini Sacival. És megvettem életem első saját rúzsát és szemhéjtusát. Évekig így festettem magam: csak a tusvonal és a spirál, rúzs..

Mit teszel minden nap a szépségedért?

Minden nap kifestem magam. Ez nagyon fontos nekem, anélkül ronda kis békának érzem magam.

Mi van jelenleg a neszesszeredben?

A neszesszerben csak azok vannak, amikkel korrigálok, mert napközben nem kezdek bele egy új arcba, így csak korrektor, rúzs és kontúrceruza van nálam, illetve szőlőzsír mert nagyon hamar kiszárad a szám. Ja és a parfüm, ami nélkül nem élek.